Szeretlek

Nem tudok mást írni, bármennyire is szeretném.
Hiányzol és várok rád, bárhol, bárkinél is legyél.
Unalmasak nélküled a nappalok és az éjszakák,
álmaimban mindig visszatérsz hozzám.
Én mindig megbocsátottam, bármennyire is fájt.
Mindig azt kívántam, érj hozzám….
Sokszor égette már arcomat a könny,
bárki is hibázott kettőnk közül.

Most itt ülök egyedül, és a természetet figyelem.
Messze az emberektől, hogy ne lássák sebzett lelkem.
Eszembe jutsz, s látom az arcodat, miközben azt mondtad:
„a szerelem mindent legyőz” s lám ez nem így sikerült.
Már biztosan elfelejtettél, akár csak egy rossz álmot;
és találtál valaki mást, aki neked szebb és jobb…
nem kívánok neked semmi mást: légy boldog!
és jusson eszedbe üres perceidben,
hogy volt valaki, aki mindennél jobban szeretett!