Szerelmespár

Együtt jártak ők sok éve már.
A fiú és a lány két jóbarát.
Hideg tél, nyári napsütés.
Kint találta őket a kisutcán.

Fogták egymás kezét, beszélgettek sokat
Suttogtak egymásnak csacska szavakat.
Boldogok voltak, mint soha más
Szerették egymást a fiú és a lány.

Egy szép napon így szólt a lány:
Gyereket várok, egy szép kisbabát.
Sugárzott a szeméből az öröm.
A fiú nem szólt, csak elköszönt.

És többé nem jött vissza már,
Hiába várta a lány
Elment némán és hidegen,
Ez volt hát a nagy szerelem.

És megszületett a kisfiú
Kis kék szemű, barna hajú
Boldog volt a lány,
Hátha eljön a fiú talán.

Nem jött el hiába várta a lány
S hetek, hónapok teltek el már.
De ő reménykedett, hátha visszatér.
De a fiú akkor már másnak mesélt.

Egyedül élt a kisfiával, árván
Benne lelte minden örömét, boldogságát
Nőtt a kisfiú, napról-napra szebb lett.
Kimondta a szót, a legszebbet: "Apa"!

Egy napon sétálni mentek.
A kisfiú ott totyogott az anyja mellett.
A szűk kis utcán, ahol azelőtt jártak.
Arra mentek még egyszer utoljára.

Felvillantak a szép emlékek
Az elmúlt szép napok.
Felsóhajt a lány:
"Milyen kár, hogy egyedül vagyok!"

A sarkon ifjú pár köszönt rá.
Kék szemű, barna hajú fiú és egy szőke lány.

Visszanézett a lány a könnyén át,
S így szólt a kisfiához:
"Ez volt az édesapád!"