Sötétvörös köpenyegen csábító táncát járja a fény
Szemei izzó tüzében elveszni látszik minden remény
Ha karja egyszer rádmutat, elkerül a tény
Hogy vérből és húsból vagy, leked megváltást kér
Szíved kétszer dobban, izmaid megfeszülnek
Mert tudod hogy ő kell, és mégis bizonytalanságot szülnek
Halvány gondolataid, mik elméd sötétjében ülnek
Keresik a kiutat, de nem lelik meg,
hozzá már fikarcnyi reményt sem fűznek
Tested hírtelen szárnyal, igaz ügynek él
Hogy fennmaradj, s fajod fennmaradjon, csak ez mit kér
Harmatos rózsákkal borítva nyugovóra tér
Miközben érzi, mindenki e percőt fél
Arcodra ül lassan a hajnali dér
S tudod, egy újabb szép napot remél
Igazgyöngy ez, testetlen állapot
Kapcsold le a villanyt, várj egy szebb napot
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?