Szekér

Minden pillanatot ragadj meg,
Ki tudja fáradt lelked, meddig viheted?
Rögös út az élet, s mint egy szekér inogsz,
A kátyúkat csak úgy kerülheted, ha a jó döntéseket hozod.

Míg a gödörhöz nem érsz, élvezed az utad,
Majd dilemmába esel: merre kerüld a lyukat?
Jó döntéssel befedheted, s többé nem kell, gondolj rá,
Rosszal csak késlelteted, előbb-utóbb visszatér hozzád.

Ezek összeolvadnak egy üvöltő szakadékká,
S peremén visszagondolsz: hol is ronthattál?
Majd megbillen a szekér s elemészti a mély…
Vagy engedi, hogy segítsék, s visszakozhat még.

Életed szekerében te hajtod a lovakat,
Döntéseid meggondolva csendes lehet utad.
A csengő naplementébe inogsz a szekéren,
Majd a selymes, sötét éj nyugalmát megérzed.