Szárnyakon

Becsukom a szemem,
s te újra itt vagy velem.
Veled álmodom, gyönyörű vagy, nevetsz,
de csak álmaimban van, hogy újra szeretsz,
a valóság egész más,
számomra csak csalódás.

Sebekből csöpög, folyik a vérem,
de nem teszek semmit, csak nézem.
A sebek egytől-egyig tőlem vannak,
így kellett tennem, nekem, az álmatlannak.

Most már örökké álmodom,
figyellek, nézem szépséged, szárnyakon
vigyázok rád, óvom álmaid,
nehogy te is kiterjeszd szárnyaid...