A pőre hús nyers magányában
Dobozba zártan egy kész világban
Valami döngeti a ketrecet:
Markában reményt rejteget
Körmével árkot karmol a vasba
Öklét rettegve fúrja a hasba
Félelmeit a belekbe köpve
Megemésztve és dalokba nyögve
Túlél éjjelt és perzselő napot.
Aztán kitör. Csak egy esélyt kapott
És a fényre ásva kiáll az útra
Hagyja, hogy elüssék újra meg újra.
Meredten dermed a szürke kövekre
És néz, a madarat csak szemével követve
Vakfehér ujjait védőn kulcsolva
Még mindig ott áll kis idő múlva.
Robogó kerekek poros szelében
Remegve, de csak áll ott egészen..
Majd mozdul. Leül és játszik:
A lyukra lelve újra visszamászik.
Lent a csendben megül rekedten
S megnyugszik. Már nem néz meredten
A fenti világ nyüzsgő nyájára,
Csak ül és álmodik. Újra és hiába.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Szabad rab
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
Anita, senki nem akarja elolvasni az Én Írásomat, pedig Én írtam és nem fogom letagadni! Mi legyen? Anitát meg nem érdekli és nem áll velem szóba.
Nem győzöm magamat felpontozni! Segítség!
Anitát meg nem érdekli, hogy mások nem akarnak nekem az Én Írásomra nekem pontokat adni!
Csak én vagyok már Író, de olvasó nincs is? Mindenki megunta mások szemét irományait , csak enyémet nem akarja senki elolvasni?
Anita meg nem áll velem szóba, pedig én is szoktam magammal beszélgetni, ha utálom is a fejemet. Nem is vagyok csaló, Anita mégsem segít engem magamat nekem felpontozni!