Síron túli szerelem

Ha engem hívnak, s nem találnak,
Viszik hírét szélnek, fűnek, s fának,
Hogy én halott vagyok, megfagyva
Dorka bús arcát ki vigasztalja?

Ha én már föld alatt leszek, férgeknek,
Márvány sírkövemre bús idézetet véssenek,
Ki mondja el én helyettem, nem mertem,
Hogy Dorkát mennyire szerettem?

Ha én csak emlék, halvány kép vagyok,
Egy-két szerelmes gondolatról észbe jutok,
Honnan tudom, hogy Dorka hírét vette,
S hogy szerelemmel ő is szeret-e?

Ha holnap nem ébredek mosollyal arcon,
Mikor elbuktam véres, kényes élet-harcon,
Ugyan! , meséljék el romlott bánatát,
Megszépítve, ha kell, hogy szerettem Dorkát.