Rossz álom

sötét árnyak gyülekeznek
elengedem a kezedet
a szemednek ragyogása
elveszik a félhomályba
a napot takarják felhők
s a fájdalom bennem csak nő

a városban minden rideg
panaszkodnom nincsen kinek
ők nem érthetik mit érzek
nem értik hogy mitől félek
a testünk már összeforrott
ítéletünk már kimondott

örökre csak egymás nélkül
az okokat még nem értjük
akármerre is pillantok
már nem érzem az illatod
bárhol keresem a hangod
nem látom a túlpartot

mindenhol csak a csend honol
bármerre keresem arcod
a bánat lelkembe rombol
a magány közelít jobbról
az emberek sötét árnyak
úgy nézem az akácfákat

magánnyal vívom a harcom
szél s eső mossa az arcom
túloldalon látlak téged
de ez az út ez a végzet
megyek az úton nélküled
egyedül minden oly üres

kinyitom majd a két szemem
és mikor meglátlak téged
a szívem nyugalomra lel
így ébredek reggel majd fel
az álom lassan messze száll
két karod forrón ölel át