sötét árnyak gyülekeznek
elengedem a kezedet
a szemednek ragyogása
elveszik a félhomályba
a napot takarják felhők
s a fájdalom bennem csak nő
a városban minden rideg
panaszkodnom nincsen kinek
ők nem érthetik mit érzek
nem értik hogy mitől félek
a testünk már összeforrott
ítéletünk már kimondott
örökre csak egymás nélkül
az okokat még nem értjük
akármerre is pillantok
már nem érzem az illatod
bárhol keresem a hangod
nem látom a túlpartot
mindenhol csak a csend honol
bármerre keresem arcod
a bánat lelkembe rombol
a magány közelít jobbról
az emberek sötét árnyak
úgy nézem az akácfákat
magánnyal vívom a harcom
szél s eső mossa az arcom
túloldalon látlak téged
de ez az út ez a végzet
megyek az úton nélküled
egyedül minden oly üres
kinyitom majd a két szemem
és mikor meglátlak téged
a szívem nyugalomra lel
így ébredek reggel majd fel
az álom lassan messze száll
két karod forrón ölel át
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
2026-02-26
|
Történetek
Eredeti történet: CFNM oder Nackt im Damenclub .... Szerző: caliban66 .... Literotica; 2023...
Friss hozzászólások
The reál Kagemusha:
Komolyan, aki ezeket a kívánsá...
2026-03-21 14:27
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások