Rettegek

Rettegek, egy sötét alagúttól
Álmomban ott állok az elején
Nem menekülhetek a múlttól
De túl vagyok már a velején.

Rettegek, egy sötét semmitől
Ott lebegek, nincs senkim
Nem félek senkitől
Viszont nem is maradt semmim

Rettegek, hogy itt hagyom a mát
Nem vár szebb holnap rám
Álmomból erre ébredek fel
S zokogva kérem, ne menjen el

S ő marad, meddig még nem tudom
De minden nap egy új nyomor
Minden reggel más rémet takar
Engem a sötétség akar!

Minden nap másra ébredek fel
De minden nap megnyugszom:
élek! S a nap újra felkelt.
Ezért visszafekszem, s csendben szuszogom.

Így lesz ez, még jó sokáig
Egy új, szebb máig
Addig itt marad velem ez a nem múló
S csendben állok a mólón…