Üres-árván zúg a papír,
Nincsen rajta fél sor sem,
Rá nem ír már soha senki...
Árván sírak a sorok,
Tompán folynak a borok,
Az elme ajtaja zárul,
A fehér papír megsárgul.
Kitárul egy másik világ,
Rózsaszínben kacsint reád,
A lét határa felszakad,
Súlytalannak érzed magad.
Jönnek körbe a barátok,
Mókásan tátog a szátok,
Süppedek az emlékcsöndbe,
Lentről nézve minden görbe.
S mikor kihűlt már az álom,
Alig állok meg két lábon,
Betonbunkóval sújt arcon,
Egyedül a jeges placcon.
Nem változott meg a semmi,
Nincs értelmes újra enni,
A magány mint hű jóbarát,
Újult erővel tör terád...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?