Rabszolgák

Képzeld csak el, milyen rossz volt a rabszolgáknak,
mindig dolgoztak, de nem saját maguknak tették azt.
Másnak, tették a dolgokat, míg csak éltek,
s ha meghaltak, csak a rabszolgák sírtak át éjjeleket.
Csendben tűrték a sértő szavakat,ostorcsapásokat,
leköpték s kiröhögték őket, szívükbe örök nyomokat adtak.
Éjjel, mikor bezárták őket s nem látta őket senki,
összeborultak s könnyek között örökre elakartak aludni.
De jött egy újabb nap, újabb ostorcsapás,
tűrték a sértő szavakat, mert szívük más,
sokkal érzőbb és sokkal vérzőbb,
sokat szenvedtek a bezárt évektől.
Rabszolgák, kiknek életük hamar elszállt,
nem bírták e kínzó fájdalmakat,mi velük elbánt.
Emberek, kiknek ugyanúgy szívük s lelkük van,
de erre az egyre mások egyáltalán nem gondoltak.
Érző szívek, kiknek az élet a boldogság,
másokra, gonosz emberekre ugyanez a sors vár.