Kezemen lecsorognak
életem utolsó, vörös cseppjei
és míg írok, tollam
életemet a lapra csepegteti.
Nem lehetek már élő,
hiszen az élő nem fázik belülről.
Nem béleli őt égető
jégpáncél magában, és nem is hűlő.
Eláztatják a lapot
életem utolsó, vörös cseppjei.
Ő, aki csak ül, amott;
érte fogynak könnyeim.
Nem fogja tudni, soha! -
mert életem eláztatja versem -;
hogy ez neki volt írva.
Nem kell másnak sem tudnia, csak nekem.
Kezemen végigcsorog,
életem legutolsó, vörös cseppje.
Tollam - mert én nem írok -
őt már a földre csepegteti le.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-17 00:00:00
|
Szerelmes
1 Év amíg rád vártam,
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
1 Hónap mire rádtaláltam,
1 Hét még igazán szenvedtem,
1 Nap mikor csak a szavakat kerestem...
Hozzászólások