Párhuzam a nyár és az élet között

Süt a nap, meleg van,
izzadok a ruhámban.
Milyen szép is a nyár,
mennyi kaland, ami vár.

Pillangók röpködnek,
vidáman kergetőznek.
Tiszta idill minden itt,
minden oly szép odakint.

Nincs egy árva felhő sem,
Nyár van minden lélekben.
Ilyen szép időben,
könnyen jön a szerelem!

Csak én vagyok ily elveszett,
lebegek a föld felett.
Nincsen erőm leszállni,
boldogak közé beállni.

Minden ember mosolyog,
szemük örömtől ragyog.
Gondtól búcsút intenek,
élvezik az életet.

Én nem tudok mosolyogni,
mindent ilyen könnyen venni.
Nem tudok változtatni,
mert nem tudok érezni.

Olyan szürke az életem,
elmegy,észre sem veszem.
Menjen is! Kit érdekel!
boldogság már nem is kell.

Mert minden boldog perc mögött,
ezer év szenvedés áll.
S bármi mi szép,s örök,
Mint a köd,elszáll.

A boldog perceket,
vissza nem hozhatod,
De az időt,ha akarod,
megállíthatod.

Annyi kérdés van
válaszolatlanul,
de amíg él az ember
addig ismer s tanul.

Az élettel az a baj
hogy kiismerhetetlen,
emberi elmének
megfejthetetlen.

De azért vagyunk emberek
hogy kutassunk míg lehet,
s feltérképezzük ezt a
KIB*OTT ÉLETET!