Örökké a Rózsák sem nyílnak

Örökké a rózsák sem nyílnak
Örökké nem tart a szerelem.
Lehet,hogy egyszer visszahívlak,
Lehet,hogy többé sohasem!
Szeretlek,de megtagadlak Téged!
A régi érzés elhagyott,
Nem kutatom miért lett ez a sorsunk,
Elfogadom,hogy bűnösök voltunk,
Nem volt igaz szavunk sohasem.
Hazudtuk csak hogy szeretjük egymást
Hazugság volt az érzés,csók szerelem,
Azóta is elkerüljük Egymást,
Hisz össze többé már nem ,nem tartozunk!
Elkerüllek,bárhol is látlak Téged,
Hogy ne sírjak,ha fáj a régi műlt,
Hogy ne kisértsenek a régi szép emlékek,
Melyeknek fénye fájón elfakult!
Nem sírok,ha más karjában látlak,
Nem fáj majd ha más ölel át,
Nem tudod meg azt,hogy visszahívlak,
Hogy megbocsájtok,nem haragszom Rád!
Szeretnélek csak még egyszer látni,
Úgy ahogy megismertelek,
S ha végül végleg el kell válni,
Búcsút intek,S ezután elmegyek!
Elmegyek mert nem akarok sírni,
Csendben talán el tudlak feledni
Letagadom a nagy szerelmemet.
Lángolok még belül,nagyon égek,
S néha hódolatba űz.
Nem tudtam,hogy ennyire fog fájni,
Hogy nem gyógyulnak a sebek,
Nem tudok már tőled elválni,
Nem hiszem,hogy csendben elmegyek!
Visszanézek még egyszer az Úton,
Mely tőled egyre távolabb vezet,
-Látod?!-Én most is megbocsájtok...
Csak azt NEM TUDOM MÉRT SZERETTELEK!?
Lehet,hogy csak álom volt?
Bár álmodtam volna hónapokon,
Sőt éveken át!
Ha való igaz volt szerelmünk,
Hidd el ,nekem nagyon fájt!
Enyém voltál de csak félig!
Bocsáss meg! Most feledlek
Feledlek,mert nem tudok így élni,
Az élet megáll,meghalok!
Csak így tudok feledni!
AZ ÉLET NAGYON FÁJ!