Vállt vállnak vetve,
két fiatal csillogó szeme,
szemben az emberek szavával,
szemben az egész világgal!
Egymás mellett végtelen csatában,
megbíznak egymás szavában.
Kezükben íj, oldalukon szablya,
ezt a sors is így akarta.
Az ő nyelvüket senki sem érti,
bár egyikük nő, másikuk férfi,
A homokórát rég szilánkokra törték,
számukra nincs idő, nincsen vég.
Így megy a két jóbarát,
együtt, életeken át,
mosolyuk szép, daluk őszinte,
szabad madárként száll a komor kőszirtre.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?