Hajnallal halt múló álmok kísérnek
Hazugnak látom mind, s ekként ítélem
Harcolni ellenük jelölt ki engem
Földünk hitvány szatírája, az ember.
Csak csendben bírok őszinte maradni
Elleneimen diadalt aratni
Némán állok csak, halálra is készen,
Hogy aztán hideg való legyen részem.
Hová tűnt ezer társam, hű és nemes?
Magányom béklyóba ver, lidércheves.
Így korcsultan álmaim rabja lettem
Dicstelen úton semmi jót nem tettem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?