Októbertől szeptemberig…

56’ októbere, dicső forradalom,
Büszkeségtől, érzelmektől fakadt ki az én dalom.
Rabbá tenni nem lehetett, e szabad nemzetet,
A büszkeség, s az érzelmek útjához vezetett.

Mert különleges e dátum: 1956!
Szívembe markol, úgy meghat,
S ha róla hallok, a hideg is kiráz,
Emléke, szívemben a lángra vigyáz.

Bátor nők és férfiak, a halállal dacoltak,
Magyar szabadságért, s a becsületért harcoltak.
Bátor Corvin ifjak, ti már örökké éltek,
Hisz tengernyi dicső ódák, rólatok regéltek!

S a nemzetnek, kinek tette szerint több dicső is járna
Gyilkos-tolvaj hatalomnak volt ráverve igája!
De elég volt és vége lett, kellett az igazság,
Csak sajna fogott újra az átok, s elhalt a vigasság.

Idegenszívek, magyargyűlölők kezén a döntés!
Félelmet és rettegést rejtett újra minden köszöntés!
De csitítani drága vérünk, senkinek nem lehet,
Ki megpróbálja, elbukik, több próbát már nem tehet!

Igaz szívvel, mit tenni kellett, ők azt meg is tették,
Küzdelmükkel, jövőnk sorsát, végül, megmentették!
Önző sorsuk nem volt gát, mert szent volt a cél nekik,
Mert hittel hitték, ezt a harcot végül megnyerhetik!



S ötven, nem kevesebb, éppen félszáz év!
Elsodort ugyan a folyam, de újra itt a rév!
Ismerős nagyon e táj és valami dereng…
A levegőben a nép dühe száll, melytől a föld is reng…



És 2006 szeptembere, megint forradalom!
Indulattól, megvetéstől zeng, s forr a dalom!
Megvezetni, s meghazudni e büszke nemzetet,
Indulathoz, s a megvetésnek útjához vezetett!

Felkelt hát nemzetem, ki szavakkal, ki némán állva,
Ki elmélyülten elmélkedve, más eszméket kiabálva.
Mind kezébe ott a zászló, s rajt a Szent színek,
Igazolván-bizonyítva, dobognak még a magyar szívek!

Elnémulni nem lehet, hisz itt a dicső múlt!
Rákóczi, Kossuth és 56-ból az idegen iga nem okult?
Elnémulni nem lehet, hisz itt a szörnyű jelen…
Forr, s izzik vérem, harcra hív fegyverem!

E nemzet, kinek tette szerint több dicső is járna,
Hazug-tolvaj hatalomnak van ráverve igája!
De ELÉG most már legyen vége! És legyen Igazság!
Ezerévnyi átok után, jöjjön a vigasság!

Idegenszívek, magyargyűlölők kezén a gyeplő!
Elnémítják a szíveket, s nem zeng már a kereplő!
De megfojtani magyar vérünk, SENKINEK nem lehet,
Ki ellen fordul nemzetünknek, egy szívességet tehet!

Hittel hiszem, igazságunk, egyszer győztes leszen!
Igaz szívvel, mit tennem kell, én azt meg is teszem!
Önző sorsom nem érdekel, mert szent a cél nekem:
Újra legyen országunk, s egy a nemzetem!