Nyugalom, uralom

Mosoly arcomról lefagyott
már a mélyhűtőben pihen
bánatom mellette andalog
de majd messzebbre viszem

harag morog az ágy alatt
türelmem még barangol
felé ingerült szavak
vissza szívtam ajkamból

giccs pózol az ablaknál
gyűlölet terve ravasz
valamit mérgesen harapdál
ha nem látom fölakaszt

becsületem ingatag
csábítja a kamaszkór
de én rakok rá hamar
egy kicsit a saramból

sarokban lapító félelem
szeretetem öleli át
örökké kíséri az életen
mint minket minden hibánk

unalom kering körbe
nyáladzik a torkosság
mielőtt begőzölne
majd készítek vacsorát

itt lakik minden érzés
mi belőlem emigrált
nálam az összes él még
de helyükön csak barikád