Nézem az eget...

Nézem az eget
Őszi alkonyon,
S magányomra ébredek
Egy csendes hajnalon.

Nem vagy mellettem,
Nem fogod a kezem,
Le sem lehet írni,
Mennyire hiányzol nekem.

Elnézem a tájat,
Csendes, szinte néma,
Csak egy galamb röppen el
Mellettem néha.

Rám néz, s én vissza,
Didereg ő is, vacog,
Hiszen vas karmaival
Az ajtón már a tél kopog.

De csak odakint van tél,
A szívemben nyár, s napsugár ragyog.
Mióta szeretlek téged
Belülről szinte lángolok.

Ég bennem a vágy,
Mely forró, mint a tűz;
Fáj, de közben édes is,
S ez sok embert elűz.

Nem értik meg,
Hogy mi is ez valójában
S egyszer csak eltűnnek
A szürke, nagyvilágban.

Nem tudják mennyire
Szeretlek, imádlak,
S ha szenvedni látlak valamiért,
Csak magam mellé kívánlak!!