Nézem az eget
Őszi alkonyon,
S magányomra ébredek
Egy csendes hajnalon.
Nem vagy mellettem,
Nem fogod a kezem,
Le sem lehet írni,
Mennyire hiányzol nekem.
Elnézem a tájat,
Csendes, szinte néma,
Csak egy galamb röppen el
Mellettem néha.
Rám néz, s én vissza,
Didereg ő is, vacog,
Hiszen vas karmaival
Az ajtón már a tél kopog.
De csak odakint van tél,
A szívemben nyár, s napsugár ragyog.
Mióta szeretlek téged
Belülről szinte lángolok.
Ég bennem a vágy,
Mely forró, mint a tűz;
Fáj, de közben édes is,
S ez sok embert elűz.
Nem értik meg,
Hogy mi is ez valójában
S egyszer csak eltűnnek
A szürke, nagyvilágban.
Nem tudják mennyire
Szeretlek, imádlak,
S ha szenvedni látlak valamiért,
Csak magam mellé kívánlak!!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...