Névnapodon

Névnapodon


Mitől félek? Hogy nem érted.
Érted élek, s csak remélek.
Rajtad kívül nincsen élet.
Ó, ha igazad lett volna,
Miről szólna ez a nóta?
Fejemben a hajszálerek…
Versenyt futok, sosem nyerek.
Te is tudod, mert Te ismersz:
Az egyetlen egy Te voltál!
Sötét házban fényes oltár.
Hajad vörös koronája,
Angyaloknak glóriája,
Kék szemedben a végtelen…
Könyörögtem, legyél velem.
Arcod lágy és puha bőre,
Nyakszirtednek pihe - szőre,
Ajkaidnak lágy mosolya…
Oda vágytam, éppen oda!
Veled merültem a mélybe,
Hullám hátán vörös kéjbe.
Hangod lágyan cseng és tiszta.
Kérlek, gyere hozzám vissza.
Kivert kutyaként esengek,
Talpad nyalom és fetrengek…
Fetrengek a kihűlt sárban,
Arcod, hangod, amit vártam.
Istenem, ha visszakapnám!
Örökké lennél a gazdám.
Névnapodon kérem mégis
Áldjon meg Téged az Isten,
Kihűlt szívemet itt hagyom,
Hiszen másom nekem nincsen…