Nem vagyok

Nem vagyok más,
mint egy állandó
kiadó,
lakhelyül szolgáló otthon
piszkos szerelmeknek

Nem vagyok más,
mint egy tárgy a polcon
melyt, ha néha leporolnak
megnézik milyen régi már,
azután
másvalaki szekrénybe zár
látni sem bír engem.

Nem vagyok más,
mint egy léggömb,
amely, ha magasra száll
kileheli lelkét,
lent talán számítana valakinek...
A mindenségre vágyva állok a semmi közepén
semmit sem látva várok,
hogy fontos legyek.

Nem vagyok,
de szeretnék lenni...
álmodni,szeretni, nevetni!

Nem vagyok más,
mint költőféle,
aki rímekben ad hírt magáról,
s a magányról...

Nem vagyok más,
mint szomjazó növény,
boldogságra szomjazom és
az érzelmek sivatagában
Néha egy-egy csepp hull nekem,
frissítőként ellepi szívem
a boldogság nedűje,
jelezve: csak ennyi jár,
hát ezt oszd be!

Nem vagyok, s talán nem is leszek semmi...
a bátorság és a remény
engem elhagyva látszanak
s a tanulság minden történetem végén ott van:
Te hiszel pedig ők
csak játszanak