Nem vagyok…

Üzenő fala vagyok én már az Égieknek,
S nem tartozok főhajtással, csak a régieknek!
De nem vagyok szónok, se nem apostol,
Csak egy Istenünk kezében, vagyok az ostor




Itt az idő, most kell sokat szenvednem,
Kettészakad testem, s ketté szellemem.
Választhatok, itt a lent és itt a fönt,
Bár sorsom felől úgyis, majd az Isten dönt!

Magyar vagyok, s ez nem más: küldetés!
Kertészkedés: gyomlálás és ültetés!
Metszegetés, és locsolás, ha tűz a nap,
Megtámasztás, ha lecsap rád a hazug pap.

Lehetne jó, s szép itt a földön a világ,
De a vágy a testtel együtt gyakran kihág.
Nem ragyogna oly sok tévillúzió,
S nem vakítna hamis-hazug vízió!

Harag helyett uralkodhatna inkább szeretet,
Megosztva éhezőkkel minden szeletet,
Üvöltés helyett hangozzon víg nevetés,
Egy gazda szívnek ez a bőséges vetés!

Betöltse a szívek mélyét a napfény,
Boldog legyen itt e földön minden lény.
Óvjuk meg a jót, s mind az életet,
És így kertészként jó termést remélhetek!