Lassan jött az este, az idő
mégis szinte szárnyal,
Azon tűnődöm lesz-e erőm
megkűzdeni a magánnyal
nélküled.
A békésen szendergő tájat nézem-
én mégsem alhatom,
Teljesülhet- e a Tündérálom?
Nem tudhatom
nélküled.
Megbűvölnek a csillagok-
olyan távoli- fényesen tündökölnek,
engem a bizonytalanság
sötét árnyai egyre felőrölnek-
Nélküled.
Ezt suttogja
fa, fű, levél,
ahogy felém sodorja
hangod az őszi szél:
- Nélkülem..
A levegővétel is nehéz,
minden pillanat fáj,
Havazik.. Jaj, de mit ér
a hófödte táj
nélküled.
Pattan a húr-
felsikolt az élet-gitár,
már minden azt susogja
semmi sem vár
nélküled..
..és zokog az éji csend-
elcsuklik a hangja,
A gyűlölt szót rajtam kívül
senki nem hallja:
- Nélküled.
2004.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Tudom fura a kérdés, a versed megfogott, szinte hallom az akkordokat.