Nélküled

Lassan jött az este, az idő
mégis szinte szárnyal,
Azon tűnődöm lesz-e erőm
megkűzdeni a magánnyal
nélküled.

A békésen szendergő tájat nézem-
én mégsem alhatom,
Teljesülhet- e a Tündérálom?
Nem tudhatom
nélküled.

Megbűvölnek a csillagok-
olyan távoli- fényesen tündökölnek,
engem a bizonytalanság
sötét árnyai egyre felőrölnek-
Nélküled.

Ezt suttogja
fa, fű, levél,
ahogy felém sodorja
hangod az őszi szél:
- Nélkülem..

A levegővétel is nehéz,
minden pillanat fáj,
Havazik.. Jaj, de mit ér
a hófödte táj
nélküled.

Pattan a húr-
felsikolt az élet-gitár,
már minden azt susogja
semmi sem vár
nélküled..

..és zokog az éji csend-
elcsuklik a hangja,
A gyűlölt szót rajtam kívül
senki nem hallja:
- Nélküled.

2004.