Csend van, mert elment,
Egy emlék, mely elkent.
Várjuk az ajtónyitást,
Belép, de szemem nem lát.
Hiába nézem egy köd takar,
Menni készül, mennyen, ha akar.
Fájdalmas könny hullik szemeinkből,
Elment, eltávozott az életből.
Hiányzik az ebédnél, a helye üres,
Csak nézünk a ködbe, s mindenki keres.
Mond hova ment már régen,
S nélküle miért üres minden?
Egy hely van csak, mi tele,
Szívünkben az ő szeretete.
Kitépni onnét nem lehet,
Mert benn marad a szeretet.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Álomvilág álomkép
Álmodni álomszép.
Álmodd az álmaidat,
Álmodd meg vágyaidat!
Álmodni álomszép.
Álmodd az álmaidat,
Álmodd meg vágyaidat!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Hozzászólások
Félreértettél. Nem akartalak bántani, vagy nem akartam gúnyolódni. Azért írtam, hogy sírhatnékom támadt a versedtol, mert nekem is vannak kedves halottaim, akik nagyon hiányoznak, és a versedrol eszembejutottak.
Elnézésedet kérem ha félreértheto voltam!
Cica
ui: A cica néven beküldött versek, nem az én verseim.
Nagyon megindító a versed. Többször is elolvastam egymás után. Sajnos magam is átéltem már e fájó élményt. Talán ezért van ennyire hatással rám.
Előre is bocsánatot kérek mindenkitől akit bánt, de újfent veszem a bátorságot, hogy leírjam én e verset miként írnám meg. (merem ezt azért, mert a szerzö legutóbb azt válaszolta. "nem zavarja") Ettól ez még Patrischa verse marad, legfeljebb kicsit benne vannak az én érzéseim is.
Csend van, Ö végleg elment,
Emlék, melyet az idő elkent.
Várjuk még az ajtónyitást,
Tán belép, kit szemem nem lát.
Hiába nézem, egy sűrű köd takar,
Menni készül, mennyen, ha akar.
Keserves könny hullik szemünkből,
Már elment, eltávozott az életből.
Hiányzik, az ebédnél a helye üres,
Némán nézünk, s mindenki keres.
Mond hova ment, már oly régen,
S nélküle miért lett, üres minden?
Egy hely van, mi nem lett üresebb,
A Szívünk az, mert Ő szeretett.
Kitépni onnan, már sohasem lehet,
Örökre ott marad, s vele a szeretet.