Neked

A szerelmem, mint a láng,
Ellobbant.
Az életem, mint a gyufát,
Eldobtam.

Nekem az élet már nem érdekes,
Nem tölti be lényemet.
A törékeny, szép idők eltűntek,
S jöttek helyette rosszak, ördögek.

S, ha te nem lettél volna,
Én tán már nem látnám a holdat.
Nem érezném a nap sugarát,
S nem látnám a színek pompáját.

Köszönöm neked, Őrangyalom,
Hogy vigyáztál rám, úgy-ahogy.
Hogy féltő szemed rámvetetted,
Hogy életemet megmentetted.

Köszönöm, hogy vagy és voltál,
Köszönöm, hogy álmot láttál.
Köszönöm, h élsz, ismertél,
És köszönöm, hogy akkor szerettél.