Neked

puha kezed kezemhez ért
a történet itt vette kezdetét
ahogy ujjaid ujjaim érintették
egész más voltál, gyengéd
mintha porcelánból volnék
s apró mozdulataidra is eltörnék
pedig csak szívem vert
egyre csak hevesebben
tested magaméhoz közel érezve
az illatod is finom volt, kellemes
kinyitottam fáradt szemem
láttam magam a tiédben
ragyogott fénye a sötétben
ragyogott benne tükörképem
te csak mosolyogva néztél rám
csak te és én volt a nagyvilág
jött a reggel, kezed el kellett engednem
itt érhetett volna véget a történet
de igazán itt fog elkezdődni
nem tudom mit fog még a jövő hozni
bízom benne hogy nem volt hiába
ami akkor történt csendes magányunkban
s lesz még folytatása, hisz szeretsz
s én sem érzek másképpen