Négy fal között ülve

Én vagyok a negatív,
Ezért senki sehova nem hív.
Elmondod nekem milyen bulis életed van.
Közben az évtizedes barátod mélyponton van.
Mert a negatív embert el kell kerülni.
Csak addig vagy a barátja, míg nem kell segíteni.
Tudod jól, hogy otthon van egyedül,
De Te mégse hívod, elvagy a haverokkal,
Remekül. Tudod gyógyulni csak barátokkal sikerül.
Ha elmondja mi bántja,
Te bölcsen elmondod át kell magát állítania.
Lehülyézed és azt mondod, semmi baja,
De Te vagy, akinek a depresszióról egy sort se volt kedve elolvasnia.
Hogy ilyenkor mivel segíthetsz, ha már barát vagy,
Téged ez egyszerűen hidegen hagy.
Kívánom, hogy egyszer legyél Te is ilyen egyedül
És csak mert azt mondják,
Érezd magad remekül.