Napnyugta - Napkelte

Napnyugta volt, az úton láttam
a száguldás ködében
Amim volt azt életemmel együtt
Pár forintra cseréltem,
Csak adj érte pár mosolyt és
egy szivet, ha lehet!
Hadd érezzem, h szerettem,
mielőtt végleg elmegyek.

A kakukk vészjóslon, tört
idegekkel már hajnalt ütött,
Egy pohár a másik után,
a füst füsstel ütközött.
A pult mögött egy lány árulta
az elhasznált éveit,
Nem kérdeztem, úgyis hiába,
hogy mit keresek itt?

De a félhomályban és
a fények közt is te vagy csak ott
Aki lidércfény és engem
a mocsárban hagyott.
Várok már, de meddig még
és unom is nagyon.
Azt hiszem, h nem jössz rögtön
ezt is itt hagyom.

És a nap már a kék felhők között
felkelni kívánt
Papírvkony lélekkel kerestem
ölelni egy lányt
Mindegy már ez ma estére
most csak a tested kell nekem,
Mert a Himaláját hangyaként
el nem érhetem.