Most komolyan!

"Csak mondod.
Beszélsz róla.
Rám nem figyelsz.
Ő a téma.
A másik srác.
Hahó! ..és én?
Itt vagyok! Hé!
Nem zavarok?
Esetleg ne.."
-Héjj! Figyelj már!
Most én jövök!
Eleget mondtál.
Rajtam a sor.
Hallgasd ajkam.-
Most ő beszél.
Ő, a zöld szörny.
A féltékeny.
S neve is az.
-Megint félek.
És miattad!-
Hát kimondtam.
Könnyebb lettem.
Egy kicsivel.
Jobb így..hna, mi..?-
Elkezd sírni.
Ő nem érti.
Hiszen Ő nem.
Nem ordított..
-De ez meg mi?
Most mi a baj?
Kincsem, kicsim!
Valamit rossz..
Hé, ne csináld.
Gyere ide.
Ne sírj kérlek.
Mi lelt téged?-
Mindjárt ő is.
Könnyezni fog.
Sírni kezd majd.
Már meg is van.
-Ne, ne, ne, ne!
Ne sírj, hallod!
Nem haragszom!
Csak nem értlek.
Miért tetted?
Róla volt szó.
De hát miért?
Nagyon zavar.
Te is tudod.
Vagy talán nem?-
Nyitja száját.
Szív egy nagyot.
Neki segít.
Erőt vett.
-Akkor mondom.
Ez nekem fáj!
Hah.. Hogy mi? Hát..
Mással flörtölsz.
Zavaró hát!
Igen, nagyon.
Te is tudod.-
Arcát nézi.
Eddig vállát.
Szeméhez nyúl.
Könnyét törli.
-Na, ne ríjj már.
Hallod? Picim..
Semmi gond nincs.
Csak annyi hogy..
Nem esik jól.
Érted, szivem? Hm?
De nincs harag.
Csak azt kérem..
Ne tégy ilyet.
Vagy.. ilyenné..
Féltékennyé.
Megbeszéltük?
Abbahagyod?
Jó, rendben van.
Köszönöm én.
Szeretlek.-
S csókolóznak.