Mosoly

A mosolyod volt mi megbabonázott,
Mikor megláttam a hideg rázott,
Éreztem teljes szívemben,hogy akarod,
Megtévesztett csodás Mosolyod!

Azt hittem mindig szeretni fogsz,
Azt hittem,mindig velem ragyogsz,
Csillag társként az égen,de nem hagyod,
Elbűvölt a Mosolyod.

Szívembe hasított a tudat,
Nem akarod folytatni a múltat,
Fájdalmasan jöttem rá,hogy nem ez az akaratod,
Még mindig szeretlek téged,s a mosolyod.

Nem vagy itt elsírom magam,a hajnal is téged köszönt,
Esik az eső a természet velem gyászol,a folyó kiönt,
NEM vagy ITT !Szörnyen FÁJ ,szerelmem miért nem akarod?
Nem tudom elfelejteni a mosolyod.

Sosem leszel egyedül,csak én maradok magányos,
Mint a szirt ha fagyos,
Fentről magányosan nézek alá,
Mindenki látja szívem csúcsát,mégsincs senki aki megmászná.

Hasad a Szívem ....szétszakít az értelem,
Remegek sírva..Nem vagy velem!
A nekem már a nap sem ragyog,nem ragyog mert TE nem hagyod,
Halálomig őrzöm a mosolyod.

Nem ragyog a nap nem olvasztja meg a fagyos szirtet,
Elszárad a régen oly dús liget,
Szeretném ha szeretnél,oszd meg velem ragyogó Napod,
Hogy ismét örömmel nézhessem a mosolyod........

Mosolyod jelentette számomra az életet,
Most nem vagy velem,ez az egy dolog is elvétetett.
Hogy kihez írtam nem fontos,hogy miért nem fontos,csak az a fontos hogy igaz...