Minden születés halál
És minden halál születés
A mennyország fejen áll
És a pokol a teremtés.
Minden Isten utál,
És minden ördög szeret
Minden siet, mi megvár
És ki nincs, az van veled.
Minden háború béke
És minden béke háború
Minden, ki szeretne végre
Öröm, majd derűre ború.
Minden változás
Körbe-körbe forog,
Ne szólj, csak láss:
Nem te irányítod.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-05-17
|
Fantasy
1986 nyara. A felszabadulás óta először látható vérfarkas a Fővárosi Állat-és Növénykertben!...
2024-05-03
|
Fantasy
A történet egy fantasy paródia, elsősorban az 1920-30-as évek amerikai fantasy szerzőinek...
2024-04-30
|
Krimi
fordítás …. Eredeti történet: THE COLD CASE OF MR. HARRINGTON …. Szerző: Ronde …. Literotica...
2024-04-18
|
Krimi
Fordítás …. Eredeti történet: THE COLD CASE OF THE PIERCED WOMAN .... Szerző: Ronde .... Literotica;...
2024-04-15
|
Fantasy
A mostani történetem az erotikustól a fantasy-ig terjed, benne bdsm és egyéb elemekkel. Jó...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások
Lököttyúk megint hozta a formáját
Whymnek abban igaza van, hogy vannak ebben olyan sorok, amikkel lehet vitatkozni (pl. minden háború béke, minden béke háború stb.) de én inkább úgy egészben nézném az egészet és nem akadnék le az apróságokban (pl. A Dunánál József Attilától is írja, hogy őseim fogják ceruzámat, én emlékezem, minden ősömben én vagyok az ős, vagy valami hasonló vagy Ady A Nincsen Himnusza: Nincsen semmi, ami van, Egy való van csak: A Nincsen, Az ördög a rokonunk és Ellenségünk az Isten). szerintem ezen verseknél sem érdemes apróságokba menni, hogy ez hogy is van? szóval úgy globálisan azt akartam irni - most végre ráéreztem, hogy mit akartam irni(!), - hogy a természet, az élet rendje rossz irányba megy, mert az ember beleavatkozott és írányítani próbálja. ez nagyjából kiderül a versből? üdv indián
Hm!
Értem én azt az egész-rész és apróság dolgot, de akár hogy is nézem, a vers 2/3-ára rúg ez a kis apróság.
Az utolsó versszakban ezt mondod, hogy
"Minden változás
Körbe-körbe forog,
...."
De amiről te írsz, az nem körforgás, az átváltozás, méghozzá ellentétekbe. Körbe-körbe forgás az lenne, ha egyik jönne a másik után. Hihetnénk, hogy te ezt így fogalmazod meg, és csak félre érti az óvatlan olvasó (én), de azt írod, hogy a "A mennyország fejen áll", ami után számomra egyértelmű, hogy visszájára fordulásról, és nem körforgásról van szó.
Szóval én nem, vagy rosszul értem az egészet, kérlek segíts
na, ezt jól megkaptam. :-)
jönnek a veséző elemzők
erre is csak azt tudom mondani, hogy persze, valóban több helyen lehet kritizálni a verset, ez biztos, de azért áll a mennyország a feje tetején és azért az ördög a teremtés mert nem jó irányba mennek a dolgok, mert nem úgy van minden, ahogy lenne rendben.
lehet, hogy az átváltozás a jó szó, de szerintem ha ellentétekbe fordul és aztán vissza fordul valami az eredeti állapotába az lehet körforgás is
de hát ahogy érzed
én nem szoktam ám így kivesézni a verseket, nagyjából az van, hogy tetszik globálisan,
megfog érzelmileg vagy nem
Ebben a globális hatásban egyetértek, és rám is összességében szoktak hatni az alkotások, de a versed annyira kiélezte ezt az átváltozást, hogy kizökkentett az öszhatás élvezetéből. Legalább is én, hamar azon kezdtem gondolkodni, hogy: "hogy is van ez, miért is van ez".
Valahogy olyan volt, mint amikor a krémlikörbe sok kis jégszilánk alakul ki a hidegtől, és ha iszom, akkor csak arra figyelek, hogy épp hidegre érzékeny fogamat elkerüljék a jégdarabok, és mire lenyeltem, rájövök, hogy nem is éreztem az ízét, mert a darabkákat figyeltem csak.