Mikor fogod a kezem...

Mikor fogod a kezem,
mikor átölelsz, s a szemembe nézel,
talán nem is tudod, de megigézel.
Fejedet lehajtod,
puha száddal a testemen korcsolyázol,
a bőröm párás tőle, szinte lángol.
Szereted, ha borzongás fut végig rajtam,
beleszédülünk mindketten,
mert nem csak Te, ezt én is akartam.
Csókolom a szád, csókollak, ahol érlek,
nem számít az idő, a hely,
ez szerelem! Szeretlek Téged.
Halkan suttogod a nevemet,
édes szavakkal becézel,
már nem tudom ki vagyok, csak azt
várom, meséld el,
hogy engem szeretsz, hogy
rám gondolsz naponta százszor,
hogy hiányzom,
lehetsz a világon bárhol.
Fények és illatok, zenével csendes nyugalom,
szavakkal mézes csókok, s amit érzünk,
a vágyak rengetegében megbújó, édes fájdalom.
Elhagy az erőm, hozzád bújok, hogy érezd,
hogy tudd, másra nem gondolok,
melletted, Veled, boldog vagyok.