Miért?

Fásult, vén szememnek tompa fénye
Lassan kihunyni kényszerül
Az idő mély barázdákat festett
Aszott testemre ékszerül.
Miért kell felednem hamvas bőröm
illatos, bájos emlékét?
Miért lesz varázsos tekintetemből
Régen megfakult emlékkép?

A hangom bársonyos lüktetése
Lágy dallam volt a füleknek
Most egykori feszes testemen
Rémes fekélyek születnek.
Hajdani szépségem virágzása
Csak egy homályos látomás
Miért lett dallamos hangomból
Fülsértő, öreg károgás?

Szerelmem megvadult karjaiban
Naponta újjászülettem
De megtört az élet harcaiban
S mélyre kellett őt temetnem.
Most miért kell magányosan várnom
Lelkem utolsó sóhaját?
Miért nem hallgatja meg senki
Egy öregasszony óhaját?

Vége. Megsebesített az élet
Kezed helyett botomat foghatom
Nem éltetnek már hamis fények
A vénségem örök borzalom.
Gyilkos gyógyszer táncol a kezemben
Víz után kapar a torkom
Sós könnyeim árja egyre pereg
S megpecsételi a sorsom.