Mielőtt azt mondtad...

Mielőtt azt mondtad, nem szeretsz,
azt hittem, boldog vagyok.
Mielőtt kimondtad,
azt hittem, mázlista vagyok.
De akkor kimondtad,
én csak hallgattam,
nem hittem már semmit sem,
csak megtelt könnyekkel a szemem.
Kettétört a szívem, és vele minden álmom,
és ezt senkinek sem kívánom.
Ha valaki egyszer neked mondaná,
kíváncsi lennék, mit szólnál.
Kár, hogy te mondtad nekem,
pedig mindig is te maradsz a szerelmem.
Gondold át, mit tettél,
egy egész embert tönkretettél,
aki még bízott és remélt,
most nem győzi pótolni szívéből a vért.
Levegő voltál nekem,
nélküled nem létezhettem,
de te megfojtottál,
és az összes álmommal együtt elhagytál.
Miért tetted? Nem is tudod,
de majd egyszer megbánod.
És akkor gyere ki az esőbe,
állj be könnyeim sűrűjébe.
Mert én már fent leszek,
és onnan őrzöm a szívedet!

(Ezt én írtam, és gondolom érezhető, hogy nagyon megbántottak. Azóta már minden rendben, szerelmes vagyok, engem is viszontszeretnek. Csak azért, hogy neked is legyen erőd hozzá! Sok ilíenem van, saját tollból, ha érdekel, írj...)