Mi lesz velünk?

Hüvösödött már, a szél is feltámadt,
hajam cikázott a fényes Hold alatt.
Dideregve álltam az ezüstös tó mellett,
s meredten bámultam sötét árnyát.
Nem mertem szemébe nézni,hisz olvastam belöle,
Nem mertem kérdezni,vége van felöle?
Teste árnyékot vetett a kiszáradt füre,
mintha kifeküdött volna a kietlen mezöre.

Agyamban felhalmozodtak a kérdések:
-Miért hoztál ide a Mi helyünkre?
Láttam szemében a szomorúság jelét,
ajka remegett s lehajtotta fejét.

Vett egy nagy levegöt,próbálta elmotyogni,
Figyeltem,könnyem elkezdett potyogni.
-Elköltözünk... Kicsim mi lesz velünk?
Ránéztem,közben távolodott kezünk.

Álltunk egymás mellett mint két idegen,
A Hold is szomorúan nézett az égen.
Ez a szerelem oly tüzes,könnyen hül,
Mi lesz velem nélküled,egyedül?