Megöltél

A szürkületben álltam s fáztam,
Mindvégig csak terád vártam.
De nem jöttél, hiába vártalak,
Pedig a szívembe zártalak.

Folyt a könny az arcomon,
Átvilágított az alkonyon.
De nem hallottad kiáltásom,
S eluralt engem a fájdalom.

Fájdalmat éreztem, de hiába,
Lassan már eljött az éjszaka.
Mikor a hold fénye már vakított,
Egy árny a szívembe hasított.

Szívembe egy hatalmas tőrt,
Mely szépen lassan összetört.
Áthatolt egész remegő testemen,
Majd keresztül síró szívemen.

Folyt lelkemből a láthatatlan vér,
De éreztem, a valódival is felér.
S mikor az utolsó csepp is elfolyt,
Kihűlt testem többé nem mozdult.