Már nem

Nem tudok veled együtt élni,
Már nem tudok a szemedbe nézni.
Nem mondhatom el, hogy mit érzek,
Nem is akarod tudni, nem kérded.

Már nem tudom megfogni a kezed,
Könnyet ontani érted vagy veled.
Nem tudlak már úgy szeretni,
Tudom, hogy kell, s miért feledni.

Nem kellesz már, nem értelek,
Te sem engem, s ez mérgez meg.
Tudod, hogy rossz, hogy fáj belül,
Hogy kellene támasz, legfelül.

Nem tudok veled együtt élni,
De nem is akarok már...
El sem mehetek, ez fáj,
De tudom, maradni kár.

Próbálok összeszorított foggal,
Jó arcot vágni hozzá,
De ez sem megy nekem,
Nem vagyok rá képes, beleremegek.

Belül feszít, szorongok, őröl,
A szíved már másé, rég másé lett.
Hát nem próbálkozom többet,
Legalább engedj, most, rögvest!

Még mindig itt ülök, borzongok bele,
Hogy se ide, se oda nem megyek.
Hogy tehetetlenül állok és csodára várok,
Lehetetlenül látok, s hogy álomba szállok.

Nem tudok veled együtt élni,
De nem is akarok,
Engedj, engedj el,
Maradni nem fogok.

Mert nem tudok a szemedbe nézni,
Ott csupa hazugság lapul,
Állsz ott, rámförmedsz,
És nézel oly konokul.

Nem mondhatom el, hogy mit érzek,
Nem is akarom, nem érdekel már,
Nem taposol többet, felnőttem,
Ennyi volt...Végeztem...Talán...

Nem akarod tudni, mert nem érdekel,
Nappal vagy éjjel, te nem kérdezel.
Nem teszel tönkre, nem hagyom,
Tovább lépek, rontod kedvem nagyon.

Már nem tudom megfogni a kezed,
Könnyet ontani érted vagy veled.
Nem tudlak már úgy szeretni,
Tudom, hogy kell, s mért feledni.

Nem tudok veled együtt élni,
Már nem tudok a szemedbe nézni.
Nem mondhatom el, hogy mit érzek,
Nem is akarod tudni, nem kérded...