Már kisgyermek koromban, A gólyahír, Én egy pillangó vagyok

Már kisgyermek koromban

Már kisgyermek koromban
Páraként lengtem a holdban,
Égi pályát megismertem,
Csillaglénnyel vetekedtem.

Untam már a földi létet,
Kufár-arcú feketéket,
Szivárvány lett az én utam,
Teremtő isten az uram


A gólyahír (Ének)

A gólyahír a réten
oly’ búsan-búsan áll,
mi lesz vele télen,
erre választ nem talál.

Nem lesz sárgasága,
megbarnul zöld szára,
szegény gólyahír.

A gólyahír szirmára
harmat-könny potyog,
hűs az idő mára,
a szeles ősz kopog.

Van meleg ruhája,
avar a bundája,
alszik a gólyahír.

Én egy pillangó vagyok


Én egy pillangó vagyok,
Sehol sincs otthonom,
Megbántanak a nagyok:
Nevenincs rovarok,

Ha a földön lelek helyet,
Kicsiny életteret,
Haragos szél leteper,
Felhőcske rám lehel

Bokrok közé röppenek,
Tüskék felsértenek,
Lombos fán elrejtőzöm,
Kopognak faőrök,

Felhők alatt szárnyalok,
Eső kerget, viharos.
Menedék: Csillag-sziget,
Repdes pillangó szívem.