Vigyor ül a pofámon,
Vigyorgok a halálon.
Bubó nevű kapucnis,
Öreg s vékony amúgy is.
Csontos keze s nagy kaszája,
Púposan görnyed alatta nyeszlett válla.
Próbáltam én megszánni,
S küldeni a rétre, kaszálni.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-02-06
|
Egyéb
Szomjas az éj, mint torkos vadak,<br />
patakhoz járulva megrontanak.<br />
Mély, puha árnyék,...
2025-01-30
|
Horror
Horror sci-fi elemekkel.Sokan írtak már előttem nanorobotokról de tudtommal idáig még senki...
2025-01-27
|
Novella
Lia nem éppen a legrátermettebb katona ám amikor hazájának szüksége lesz rá nem hagyja cserben...
2025-01-24
|
Novella
Romantikus Bl történet, ami Valentin napra íródott egy éve. 18+ nincs benne. <br />
2025-01-23
|
Novella
És íme egy olyan történet amiről elsőre azt hittem,<br />
( mint általában mindenről ami a...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Tudom, hogy mit mondasz, ha újra jössz felém, arcodon vágy és vak, boldog remény
Tudom, már mi lesz majd ha úgy testedhez érek, lecsukott szemedbe könnyen belenézek...
Tudom, már mi lesz majd ha úgy testedhez érek, lecsukott szemedbe könnyen belenézek...
Az éjszaka mily csodákkal teli,
Mert fent az égbolt, mint molyrágta lepel,
Eltakar akár minden fényt, s a Napot is elfedi,
Míg idelent a csendben gyermekek alszanak el...
Mert fent az égbolt, mint molyrágta lepel,
Eltakar akár minden fényt, s a Napot is elfedi,
Míg idelent a csendben gyermekek alszanak el...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?