Vigyor ül a pofámon,
Vigyorgok a halálon.
Bubó nevű kapucnis,
Öreg s vékony amúgy is.
Csontos keze s nagy kaszája,
Púposan görnyed alatta nyeszlett válla.
Próbáltam én megszánni,
S küldeni a rétre, kaszálni.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Úgy szeretlek, majd’ megeszlek
A vitrinbe majd kiteszlek
Onnan minden este kiveszlek...
A vitrinbe majd kiteszlek
Onnan minden este kiveszlek...
Az éjszaka mily csodákkal teli,
Mert fent az égbolt, mint molyrágta lepel,
Eltakar akár minden fényt, s a Napot is elfedi,
Míg idelent a csendben gyermekek alszanak el...
Mert fent az égbolt, mint molyrágta lepel,
Eltakar akár minden fényt, s a Napot is elfedi,
Míg idelent a csendben gyermekek alszanak el...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?