Már bánom, hogy nem tettem semmit

Torz, groteszk lett a lényem,
Túl sok az, amit megsínylett,
Nem bírtam tartani az iramot,
Mint az Élet nekem adott.
Futni mindig, csak futni,
Eszeveszetten rohanni,
Kergetni Őt, de sohasem megkapni,
Vágyakozva nézni az arcát, nem sírni,
Gyűlölni tiszta szívből,
Kívánni más halálát teljes erőből,
Felvágni a kezemet több helyen,
De már semmit sem remélek ez ügyben.
Van egy érzés, mi kavarog bennem,
Teljes szívemből megbíztam benned.

Kaptam nem egy pofont az Élettől,
Megtanultam, megértettem sok embertől.
Sírva fakadtam nem egyszer,
Könyörögtem, ne add fel.
Csak most ne hagyj el, amikor szükségem van rád,
De te elmentél, van más, akivel ágyba bújhatnál.
Zokogtam, még most is azt teszem,
Nagyon nagyon sok dolog az, amit nem értek,
Érzem, szeretlek, ez az, ami soha nem múlik el,
Megtanultam a leckét, de nem hagyom,
Hogy magával húzzon a bánatom.
Nagyon mély már a seb,
De úgy érzem, már gyógyulgatni kezd.

Gyötrelem lesz elfelejteni ezt a csodás évet,
Fájdalom lesz, mással látni Téged,
Így is, hogy tudatomba hatolt, hogy te mással vagy,
Így még jobban fáj, hogy nem vagy.
Látlak, nézlek, de nem érezhetlek,
Könyörögnöm felesleges, inkább csak szeretlek,
Mikor megkérdezték, miért vagyok ilyen,
Azt válaszoltam, mert nem kértelek,
Semmire, csak néztem ahogy elmész,
Csöndben, néztem, ahogy elemészt,
Magamat hibáztatom, pedig tudom nem kéne,
Tudnom kellett volna, hogy ez lesz a vége.

Itt bukik meg az ész,
Ha a lélek elemész.
Tudom, elmúlik majd egyszer,
De szeretném, ha megpróbálnánk még egyszer.
De ezek számodra már üres szavak,
Nem számít már, hogy szeretlek,
Tudom, hogy tudod, szeretlek,
De azt hogy mennyire,
Kifejezni egy versben nem lehet,
Ez már csak egy utolsó lehellet.
Két kézzel kapaszkodok beléd,
Könyörgök légy az enyém.
De te azt mondod, NEM!
Nem Niki, nem…

Ez sohasem fog elmúlni, úgy érzem,
Soha el nem múló érzelem,
Fájó pont az életemben,
De majd rendbe jön. Vagy nem…
Majd jön más, csak az már megint más,
Boldog leszek, mint mindenki más.
És talán eljön az az idő, hogy te könyörögsz,
És én leszek boldog, én nevetek.
Kemény lecke volt, belátom,
Fájó szívemet elzárom.