Májusban. . .

Két karodban megbújok,
lecsukom a szemem,
várom a csodát újra és újra,
az a csók varázslat volt,
nem tudom, hogy történt,
de jó itt Veled,
ölelő, két karodba bújva.

Álmodom a valóságot, vagy
valóságot játszik a képzelet,
itt vagy Velem,
most nem gondolkodom,
mámorító az érzés, hogy
beborítanak a csókok,
varázsolj el újra, Kedvesem.

Szíved dobban, s érzem,
az én szívem válaszát,
- egyszólamra zenélnek -
hiszen, régi vágy teljesül,
ölelj még, mert örök
hegek maradnak ott, ahol
pihepuha csókjaid égnek.