Magány

Nagy a csend s körülöttem magány
Hol vagy most, Te szép kis Banyám?
Rabul ejtetted szerelmeddel szívem
S a sors most távol sodort Tőled

Szerelmes szívemben most bánat
S ha lehet elmondom én fűnek, fának
Hogy hiányzol és nagyon szeretlek
És hogy soha többé el nem engedlek

A bokrok fölött sem nézek el
Hadd mondhassák Ők is el
Hogy szerelmünk tiszta és őszinte
S csak szeretettel lesz bővitve!