Hold fényel teli csillagos éjszakán,
éles karmaival mardos a magány!
Kínnal szőtt álomba kergetett lelkem,
a gyötrelem hegyéről ugranna éppen;
a mélybe ahol nincs se félelme sem léte,
ott már nem érezne végre,s csak ez lenne vétke!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Körömmel nem mardosunk, max fogakkal. (Ráadásul ált. gyakorító kp. nélkül használjuk a szót).
Sok erőltetett rím az utolsó két sorban.