Fénylő szempár mered rád sötétből
Vagy tán csak képzeled? Nem.
Holdfény arcán tündöklő szemek
Beszédes tekintet: Tán könyörög neked?
Fejében oly sok gondolat kavarog
Mint pusztító orkán sodrása,
S várva hegyezi füleit,
Mint ezüst pillangó szárnycsapása.
Cicc!-s amint kimondod a varázsszót
Öledben dorombol, csókolja arcodat
Igéző pillantása megérint
Nem tehetsz semmit, rabja vagy.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Szia, Zsófi, Anna vagyok segít...
2025-07-01 00:04
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
robin54 ·
Aranyos :) érdekes, hogy csak a páros sorok rímmelnek... haddlám a másikat is :)