A bükkös most egy katedrális!
Hamvasszürke, vaskos oszlopok
Magasba nyújtózó karcsú ágak
És égre nyíló ablakok
A hűvös hajnalban némán állok
Fülemben muzsikál a csend
Ám váratlan örömtől felkiáltok:
Ott fenn, fenn valami zeng!
És egyszerre, mintegy varázsütésre
Elszakad ágától a sok levél
És pörög-forog fenn a légben
Míg végül mindegyik földet ér...
(Tétova lábad utat keres
A csúszos avaron, jaj, el ne ess!)
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-25
|
Novella
Ez a sztori egy vázlat, de sose lesz belőle más. Ide csak azért tettem fel, hogy lássuk, milyen...
2025-04-24
|
Novella
Ez ugyan nem korhatáros, de 10-12 alatt nem sorolnám a kötelező olvasmányaik közé, mert nem...
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
Ezt a sort nem érzem tökéletesnek.
De hirtelen majdnem felkiáltok:
Ám váratlan örömtől felkiáltok jobb, szerinted?
Eleve kéne a névelő a váratlan, de igazából örömömben lenne. Értem is, mit szeretnél, de ötletem nekem sincs.
Ez a vers azért érintett - rémes kifejezés, de a tetszett, meg olyan halovány -, szóval azért érintett meg, mert nekem is volt hasonló élményem. Vagy három éve történt, se előtte se utána, utólag azzal magyarázom, hogy viszonylag kora ősszel komoly fagy volt hajnalban, és reggel, egy gesztenyefákkal övezett sétányon ugyanezt láttam. Hogy egyszerre elkezdtek hullani a levelek, mint az esőcseppek, vagy inkább, mint, amikor nagy pelyhekben, sűrűn esik a hó. És én is leírtam valahol, mert azóta se felejtem, csak én nem versben.
az első versszak jól bekezd, a folytatás viszont alulmúlja a "kezdeti telitalálatot"
ez úgy szokott működni, hogy megihletődsz, az első versszak szinte magától születik, aztán látod, hogy milyen jó lett, és befejezed, tovább írod, hogy vers legyen belőle....
nem?
az első sor kifejezetten nagyon jó, szerintem.
javaslatokat viszont nem akarok tenni, én is utálom, amikor elkészülök egy verssel, és mások tanácsokat adnak, hogy melyik szó helyett milyen szót kellett volna, satöbbi.
amúgy...., régen jártam már itt, de még mindig szomorúan tapasztalom, hogy a versek pontozása.... hááát.... túlontúl szubjektív, maradjunk ennyiben...
Örök.. nagy szerelmem a "bükkös"... :heart_eyes: így ezek a sorok igazán hozzám szólnak..
Én csak gratulálni tudok, szerintem tökéletes!!
A.