A bükkös most egy katedrális!
Hamvasszürke, vaskos oszlopok
Magasba nyújtózó karcsú ágak
És égre nyíló ablakok
A hűvös hajnalban némán állok
Fülemben muzsikál a csend
Ám váratlan örömtől felkiáltok:
Ott fenn, fenn valami zeng!
És egyszerre, mintegy varázsütésre
Elszakad ágától a sok levél
És pörög-forog fenn a légben
Míg végül mindegyik földet ér...
(Tétova lábad utat keres
A csúszos avaron, jaj, el ne ess!)
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások
Ezt a sort nem érzem tökéletesnek.
De hirtelen majdnem felkiáltok:
Ám váratlan örömtől felkiáltok jobb, szerinted?
Eleve kéne a névelő a váratlan, de igazából örömömben lenne. Értem is, mit szeretnél, de ötletem nekem sincs.
Ez a vers azért érintett - rémes kifejezés, de a tetszett, meg olyan halovány -, szóval azért érintett meg, mert nekem is volt hasonló élményem. Vagy három éve történt, se előtte se utána, utólag azzal magyarázom, hogy viszonylag kora ősszel komoly fagy volt hajnalban, és reggel, egy gesztenyefákkal övezett sétányon ugyanezt láttam. Hogy egyszerre elkezdtek hullani a levelek, mint az esőcseppek, vagy inkább, mint, amikor nagy pelyhekben, sűrűn esik a hó. És én is leírtam valahol, mert azóta se felejtem, csak én nem versben.
az első versszak jól bekezd, a folytatás viszont alulmúlja a "kezdeti telitalálatot"
ez úgy szokott működni, hogy megihletődsz, az első versszak szinte magától születik, aztán látod, hogy milyen jó lett, és befejezed, tovább írod, hogy vers legyen belőle....
nem?
az első sor kifejezetten nagyon jó, szerintem.
javaslatokat viszont nem akarok tenni, én is utálom, amikor elkészülök egy verssel, és mások tanácsokat adnak, hogy melyik szó helyett milyen szót kellett volna, satöbbi.
amúgy...., régen jártam már itt, de még mindig szomorúan tapasztalom, hogy a versek pontozása.... hááát.... túlontúl szubjektív, maradjunk ennyiben...
Örök.. nagy szerelmem a "bükkös"... :heart_eyes: így ezek a sorok igazán hozzám szólnak..
Én csak gratulálni tudok, szerintem tökéletes!!
A.