Lépj túl a bánaton

Telnek a napok, múlnak az éjszakák.
Nehéz követni már
Csak hallgatom csendben az éj szavát:
Minden pillanatért kár.

Nem tarthat örökké minden szép perc,
Mely mosolyt fakasztott,
De mindenből új tanulságot nyersz,
Mi jött és elhagyott.

A mulandóság oly sokszor fájhat:
Mindent elveszteni,
Minden örömöt, és őrült vágyat
Végleg felejteni.

Hidd csak el: Örökké semmi nem tart,
Mégis ha véget ér,
Majd hoz az élet valami újat,
Hogy boldogabb legyél.

Én hiszem: A vég egyben kezdet is.
S ha most fáj is nagyon,
Ez az időszak arra megtanít,
Lépj túl a bánaton!

Nem csak a te hibád, hogy véget ért,
Bár most így gondolod.
Ha nem adsz fel mindent szerelmedért,
Felkel az új napod.

Felejteni nehéz, de kell remény.
Kell, hogy most erős légy
S a kínzó emlékek tengerén
Most végre partot érj.

Ha majd újra őszintén mosolyogsz,
S őszintén szól a dal,
A szép álmokra emlékezni fogsz,
De szíved mást akar.

Új célok, új vágyak éltetnek majd,
De addig itt leszek
S ha emléked téves irányba hajt,
Én megfogom kezed.

Végigvezetlek a helyes úton,
Hogyha elfogadod
Segítségem, s nem tűnődsz a múlton,
Mi már rég elhagyott.