Lépcső

egy pillanat műve volt csupán,
ahogy vizsgáltam enyémet -,
s e gőgös pillanat után
szánkózott az élet.

míg naív kódoltságom hangolt fel,
gondoltam: -baj nem érhet!
a feltörekvő mím vakított el,
ez oldozta a mérhetetlen sérvet

szívemen; s most íme:
nem találok oly kimondatlan rímre
ami kifejtené belsejét, vagy fordítva,
szétfeszítené azt ordítva,

lágyan, rá gyöngyfonatot kenne,
betekintene minden lyukas zsebbe,
ahol foszlányaira még folyamatot mérhet;
egy pillanat műve csak…ennyi minden élet.