Lemondás

Nagyon szerettél egykor engem
És sokszor lested az ajkamat,
Csókok tengerében, szenvedéllyel
Összeharaptad az arcomat.

De megváltoztál nagy leányka
Hideg lettél, mint a márványszobor,
Oh, mondd meg azt nekem boldogságom,
Hogy szép arcod miért oly komor?

Nem ölelsz te többet, s nem csókolsz
Nem is lesed már úgy ajkamat,
Lemondással és a boldogságban
Nem hallottam már szép hangodat.

Nem kényszerítelek én ölelésre
A megfagyott csókok tengerén,
Lemondok rólad az Isten áldjon
Te jobbra mész el és balra én!

Egyetlen szóm volna még tehozzád
Megfoghatom-e a kis kezed?
A búcsúcsókomat rája nyomni
Hamár a te ajkad jéghideg!