Nagyon szerettél egykor engem
És sokszor lested az ajkamat,
Csókok tengerében, szenvedéllyel
Összeharaptad az arcomat.
De megváltoztál nagy leányka
Hideg lettél, mint a márványszobor,
Oh, mondd meg azt nekem boldogságom,
Hogy szép arcod miért oly komor?
Nem ölelsz te többet, s nem csókolsz
Nem is lesed már úgy ajkamat,
Lemondással és a boldogságban
Nem hallottam már szép hangodat.
Nem kényszerítelek én ölelésre
A megfagyott csókok tengerén,
Lemondok rólad az Isten áldjon
Te jobbra mész el és balra én!
Egyetlen szóm volna még tehozzád
Megfoghatom-e a kis kezed?
A búcsúcsókomat rája nyomni
Hamár a te ajkad jéghideg!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Ha érdekel akkor olvasd el a többi versemet is ezen az oldalon, összesen 3 van belőlük feltöltve. Lehet, hogy rakok fel többet is. Van elég, csak fel kell őket tölteni.
Üdv!
Hunorka
Be kell vallanom néha elfog a népi hangulat és ezen azt hiszem nem tudok sokat változtatni.....