Köszönöm Neked...

Köszönöm Neked, ezt a sok szépet és jót,
Ami mind a szívemhez szólt.
Megsimogatott belülről,
Magához ölelte a lelkem;
Ezentúl /ahogy már eddig is/
Tiéd mindenem.
Minden, amit adhatok
Csak önmagam vagyok.
De szeretlek Téged,
S szeretni foglak.
Amíg meg nem halok,
El nem hagylak.
Ha karod átölel,
Nekem az a biztonság;
Ha szemed rám ragyog,
Az maga a világosság.
Ha szomjazom,
Szavaid oltják szomjamat;
Ha lelkem fáj,
Hangod, mi meggyógyítja azt.
Szívem, lelkem érted ég,
S ebből a lángolásból sosem lehet elég.
Szeretni foglak a sírig,
S még tovább,
Sokkal jobban annál,
Mint Te azt gondolnád.