Már látom a jövőt, ami nincs,
A semmibe révedek megint.
Bár előre nézek, rám törnek: érzelmek,
Előttem áll a múlt, a fájdalom, a temérdek.
Már látom a jövőt, érzem a felelőséget,
Titkon még remény az élet.
A semmitől valamit kérek.
Ilyen a fáradt, meggyötört lélek.
Csak adni és adni.
Lyukas kosárba örömöt rakni.
A széthullott lelket, porból összerakni.
Hulló könnyekből, kősziklát faragni!
Már látom a jövőt, a múltból feltörőt.
Könnyekből, porból építem, a régi büszke nőt.
A gyermeket, az anyát, a szeretőt.
A gondoskodót, a nevetőt.
Istenem, adj erőt, hogy vállaljam a jövőt.
Ne dühből döngessem a felhőt,
Ne lássam rútnak ismét a napot, a felkelőt.
Istenem! Kérlek, adj erőt!
2005. 06. 12.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
üveggyöngy ·
Nagyon szépen adtad vissza a nőnek a bizonytalanságát s az óhaját. Érzek benne egy megfelelni akarást is, reméljük egyezik a saját akaratával is. Szép, érzékletes vers.
marica2 ·
köszönöm szépen kedves üveggyöngy!