Már látom a jövőt, ami nincs,
A semmibe révedek megint.
Bár előre nézek, rám törnek: érzelmek,
Előttem áll a múlt, a fájdalom, a temérdek.
Már látom a jövőt, érzem a felelőséget,
Titkon még remény az élet.
A semmitől valamit kérek.
Ilyen a fáradt, meggyötört lélek.
Csak adni és adni.
Lyukas kosárba örömöt rakni.
A széthullott lelket, porból összerakni.
Hulló könnyekből, kősziklát faragni!
Már látom a jövőt, a múltból feltörőt.
Könnyekből, porból építem, a régi büszke nőt.
A gyermeket, az anyát, a szeretőt.
A gondoskodót, a nevetőt.
Istenem, adj erőt, hogy vállaljam a jövőt.
Ne dühből döngessem a felhőt,
Ne lássam rútnak ismét a napot, a felkelőt.
Istenem! Kérlek, adj erőt!
2005. 06. 12.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...