Már látom a jövőt, ami nincs,
A semmibe révedek megint.
Bár előre nézek, rám törnek: érzelmek,
Előttem áll a múlt, a fájdalom, a temérdek.
Már látom a jövőt, érzem a felelőséget,
Titkon még remény az élet.
A semmitől valamit kérek.
Ilyen a fáradt, meggyötört lélek.
Csak adni és adni.
Lyukas kosárba örömöt rakni.
A széthullott lelket, porból összerakni.
Hulló könnyekből, kősziklát faragni!
Már látom a jövőt, a múltból feltörőt.
Könnyekből, porból építem, a régi büszke nőt.
A gyermeket, az anyát, a szeretőt.
A gondoskodót, a nevetőt.
	
Istenem, adj erőt, hogy vállaljam a jövőt.
Ne dühből döngessem a felhőt,
Ne lássam rútnak ismét a napot, a felkelőt.
Istenem! Kérlek, adj erőt!
	2005. 06. 12.        
        
            Ha nem akarsz lemaradni:
	Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
                            
        2025-10-27
                    |
            Horror            
    
         A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...    
    
        2025-10-19
                    |
            Novella            
    
         Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.    
    
        2025-10-15
                    |
            Merengő            
    
         Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....    
    
        2025-09-29
                    |
            Novella            
    
         Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...    
    
Friss hozzászólások
            
            
            
            
            
    
        Legnépszerűbb írások:    
    
        2010-09-23
                    |
            Egyéb            
    
         Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...    
    
Hasonló versek
        
        Beküldte: Anonymous        ,
        2002-05-09 00:00:00
        
                    |
            Egyéb        
            
	
    
         Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
    
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
        Beküldte: Anonymous        ,
        2002-05-09 00:00:00
        
                    |
            Egyéb        
            
	
    
         Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
    
    
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
    
    
	